Már korábbi pesti látogatásainkkor is kedvence volt Judit, a pótanyja, alias albérlőm labdája, ám ez alkalommal annyire bejött neki, hogy meg is kapta Judittól ajándékba. Kifejezetten ügyesen bánik a labdával, kb mint egy vizipólós.
Néhány napja a jobb kezével hátul a fejét tyütyürgészi, mitha a haját simogatná. Rendszeres időközönként megtapogatja a fejét (hátul-oldalt) (hogy megvan-e?) és húzogatja a hosszúnak éppen nem nevezhető haját. Ezzel egyidőben jött rá arra, hogy a sapka a fejen nem is olyan jó móka, így aztán azt meg állandóan igyekszik leszerelni magáról (sétakor).
Legújabb kedvtelése, hogy a számítógépet bütyköli. Bárhol is van, idemászik a géphez, kihúzza a billyentyűzettartót, majd elkezdi pühölni a betűket. És közben bőszen figyeli a monitort, hogy mit hozott létre.
Egy ideje, hogy visszaszolgáltattuk Nelliéknek a kölcsön kádat, Levőke a nagy kádban fürdik.
Egyelőre úgy tűnik, hogy nem az a pancsolós fajta, ezt úgy kell érteni, hogy egy darabig eljátszogat a játékokkal, aztán pedig fogja magát és megkísérli a kimászást (ami, valljuk be, nem épp a legegyszerűbb feladat)