Húsvéti kutya

Húsvét Hétfő alkalmával megszületett élete első, és azonnal igen heves szerelme a négylábúak iránt. Az valami frenetikus volt, ahogy ujjongon, örült, én fennhangon kacagott Sophie kutya közelségében. A szerelem teljes volt - mindkét lényecske részéről (sajna azok a képek nem lettek jók ahol Sophie épp csókolgatja Levőt, és az sem, ahol Levő keze van kb. könyökig benne a Sophika szájában)

A Mme. Recamier-póz

A legtipikusabb Levi: ha teheti, így könyököl, bele a nagyvilágba.

Vau-vau

Levike nagyon szereti a kutyákat. Odavan értük. Ha Sétálunk az utcán, és találkozunk egy kuttyal, már mondja is, hogy "vuu-vuu". De nemcsak az utcán látott kutyákat ismeri fel, hanem a minap, itthon a szobában játszva mondja azt egyszercsak, hogy "vuu". No, gondoltam magamban, biztos valamit összekevert. De nem: akkor vettem észre, hogy a tévében pont egy kutya volt a képernyőn.

Levő megkéri Eszti kezét

Megkéri a kezét egyszer...

és megkéri a kezét még egyszer

Gyerekcsere

Cybergyerek II.

Ezt nem fogja sokáig bírni a számítógépem...

Labda

Már korábbi pesti látogatásainkkor is kedvence volt Judit, a pótanyja, alias albérlőm labdája, ám ez alkalommal annyire bejött neki, hogy meg is kapta Judittól ajándékba. Kifejezetten ügyesen bánik a labdával, kb mint egy vizipólós.