Kirándulás

Végülis kalandosra sikerült a tihanyi kirándulás. Délutánra úgy döntöttünk (gyermekem apjával), hogy Szántódig megyünk autóval, otthagyjuk az autót, komppal átmegyünk Tihanyba, és onnan saját lábainkon tova. Ez így is lett: jó kis bemelegítő túra volt a felfele gyalogút. Néztünk várost, tájat, apátságot, panorámát. Levő is sokat gyalogolt, és egyre többet tud egyedül járni: ma már minimum 10 lépést tett meg egyik irányba, majd megfordult, és onnan vissza újabb tízet. Ezen kívül guggolásból kapaszkodás nélkül áll fel és indul így el - néhány lépés erejéig.
A kompozást élvezte


No persze, a vizet és a hajót a tőle már megszokott óvatossággal, és biztos, ami biztos, némi kritikus közeledéssel fogadta.

Nem meglepő módon a tölcsér bejött neki...

Igazán kalandosra a visszaút sikerült: autó a túlparton, így hát szinte törvényszerű, hogy elkapjon minket egy jó kis orkános-zuhogós vihar. Liliputi vonat az esőben nem megy, de még busz sem akart jönni. De mázlinkra, egy kedves úr felvett minket autóval - így Levőke első autóstoppolásán is átesett: nagy ciki lett volna ha gyalog kell lecaplatnunk a zuhéban a minimum fél órás úton. De szerencsére, végül viszonylag szárazon megúsztuk.